Koncertélet kisgyerekkel

Elsőre ugye mindenki azt gondolja, hogy a zenész élet nem kisgyereknek való.

Hát persze, én is így hittem, amíg rá nem jöttem, hogy vagy választok –anya vagyok/éneks vagyok -vagy mindekttőt akarom. Ha az utóbbi, akkor viszont felül kell írni minden fejben létező idealisztikus szabályt, konvenciót, tanult rendszert és szigorúan belső igényekre építve megalkotni a saját szisztémám.

Mielőtt nem volt gyerekem élt egy mályvarozsaszínű, ködösen elmosodó aquarell kép a fejemben, hogy aki kisgyerekes anya az egész nap csak köt, babaételt pépesít és bújja a szakkönyveket, nagyon nyugodt és nem vágyik semmi másra csak, hogy 0-24-ben a gyerekét ringassa. Aztán ahogy egyre jobban realizálódott a fejemben, hogy magamat már pedig anyaként képzelem el, próbáltam azt megfogalmazni, hogy a kötés és az előbb felsorolt dolog mellett hogyan csinálhatnám mégis azt, amit csinálok: tanítok, koncertezek, sokat próbálok, gyakorlok.

De a valóság még ezekhez képest is egészen más lett és gyakorlatilag mindent fölülmúlt, amit kigondoltam. Az, hogy mi is a mi rendszerünk, vagyis az enyém a férjemé és a gyerekünké megosztom veletek, de előtte még néhány inspiráció, ami odavezetett, hogy egyrészt írok erről másrészt, hogy arról szóljon ez a blogbejegyzés, amiről szólnia kell. Vagyis, hogy nincs tökéletes és idealisztikus megoldás. Helyette egy állandóan újraírodó rendszer van, amit ahhoz igazítok, ami történik velünk és amire igényünk van.

Nekem fontos inspiráció forrás, hogy vannak “előadó/művész anyák” – így egyben – akik színpadon állnak és két koncert/előadás közt bizony pelenkát cserélnek, hordozóban altatnak, fakockákból tornyot építenek vagy éppenséggel szoptatnak. Olyan anyák, akik beszélnek a félelmeikről, a nehézségeikről az anya kontra előadóművész szerepeikről. Fel merik vállalni, hogy ez egy nehéz dolog és nem mindig sikeresek benne, de ezt látják maguk számára működőképesnek.

Úgyhogy összeszedtem néhány linket, videót és képet. Íme:

Szabó T. Anna:

http://szabotanna.com/esszek/szabo-t-anna-az-anyasagrol/

Pásztor Anna:

https://www.youtube.com/watch?v=Zexhf8MhNNA

Palya Bea:

https://wmn.hu/elet/45736-palya-bea-ma-nem-vagyok-jo-terhes-egy-egeszen-rendhagyo-vallomas

Sarah Blackwood, a Walk of the Earth énekesnője, harmadik gyerekével turnézik világszerte:

Saját facebook oldala:

https://www.facebook.com/thesarahblackwood/?fref=ts

http://www.walkofftheearth.com/

Továbbá rengeteget segített az Anyacsavar klub. Minden gyerekes anyukának ajánlom, aki hajlamos az önreflexióra. Számos kérdésemre találtam választ Paizs Dóra csoportos coaching –ján. És ami a legfontosabb, hogy a kérdések mentén meg tudtam fogalmazni a valós igényeimet nem éreztem magma ufónak, mert bizonyos lettem abban, hogy ezt meg lehet csinálni, csak magamhoz kell igazítani.

Bővebben itt:

www.anyacsavar.com

De mi is az én szisztémám. Hát viszem magammal a kisfiamat, mert hiszem, hogyha látja mit csinálunk, akkor megtanulja, hogy egy önmegvalósító munka mennyi örömöt ad. Persze nem mindenhova, de ha messzire megyünk és megoldható a helyszínen a zavartalan felügyelete, akkor mindenképp. A kezdetekkor igény szerint szoptattam így elképzelhetetlen volt, hogy órákra távol legyen tőlem. Persze így nem mindig akkor alszik, amikor megszokta és néha jobban elfárad, mint a játszóterezésbe, de napokig arról beszél mit látott és otthon is “koncertezést” játszik. Vannak persze segítőink is, akik nélkül nem tudnánk csinálni, amit szeretünk, de állandó szervezés és tervezést igényel a dolog.

Be kell vallanom azt is, hogy néha iszonyat jó nélküle menni énekelni. Sokszor választom ezt az opciót, de ilyenkor is úgy alszik el, hogy tudja pár óra múlva befekszünk mellé. Többes számot azért használok, mert a férjem is zenész, velem együtt áll a színpadon. Vagyis nincs olyan opció, hogy őt otthon hagyom és amíg én éneklek, addig majd ő vigyáz rá.

Nem találtam hát ki a spanyol viaszt, csak követtem a természetes igényemet, hogy a legjobb helye a gyereknek egy kiegyensúlyozott anya mellett van. Elárulom nem vagyok kiegyensúlyozott, de nagy kő esett le a szívemről, hofelismertem, nem a mályvarozsaszínű, ködösen elmosodó aquarell képet kell élnem, hanem van egy színes, néhol sötét néhol világos tonusú folyton változó vásznam és alakítgatom, keverem a színeket, játszok az arányokkal.

JaMese 2016 - Adatvédelmi tájékoztató