Körülbelül 25 éves koromig hetente több órát énekeltem és ücsörögtem kórusban. Szuper volt. Egyrészt egyfajta kiválasztottság érzetet adott, hogy az osztályfőnöki óráról meg a tesi óráról mindig kikértek plusz extra közösségi élménnyel is járt.
Nekem ez természetes volt, része a mindennapjaimnak. Aztán felnőttként az ember beszélgetésbe elegyedik más felnőttekkel, mindenkiről kiderül, hogy ki mivel foglalkozik. Az én esetemben rögtön mindenkiben ének órai emlékek buzogtak fel: A történetek kilencven százaléka arról szólt, hogy „Jaj én nagyon szerettem énekelni 8 éves koromig, amikor mondta a tanító néni, hogy jobb lenne, ha csak tátognék vagy inkább ki se nyissam a szám”. A tragikusabb történetekben már óvodában megtörtént a “csendre igazítás”.
A tanítás folyamán újabb és újabb tapasztalásokat éltem meg: aki hasonló mondatokat kapott gyerekkorában, mint a fentiek – az nehezen nyílt meg és erős szégyenérzettel próbált hangot kiadni. A legtöbbször bocsánatot kért, ha hibázott, nehezen oldódott és nem merte kiengedni a hangját még akkor sem, amikor már volt némi önbizalma az éneklésben.
Azok a felnőttek, akik ilyet mondtak gyerekeknek nem akartak rosszat. Sőt jót akartak, tiszta hangzást elsőre gyakorlás és felkészülés nélkül, a saját fülük örömére. Hiszen a tiszta hang adottság, nincs mit tanítani azon. Énekelni vagy tud valaki vagy nem, nem igaz? Nem, NEM IGAZ.
Énekelni mindenki tud és kellene is neki engedni. Kell, hogy együtt énekeljenek a gyerekek és felnőttek, mert az éneklésnek nem csupán esztétikai értéke van. Sőt az az utolsó. Az éneklésben megtalálhatjuk önmagunkat, az éneklésnek elemi ereje van, az éneklésben gyógyítás van, az éneklésben észlelések vannak önmagunkról, az éneklésben benne van a saját rezgésünk, az éneklés összekapcsol a megfoghatatlannal, az éneklés kitisztít és fényesít.
Ezt mutatja meg Deák Kristóf a Mindeki című kisfilmjében. Az éneklés minden ember elidegeníthetetlen joga, hát énekeljünk és mielőtt megnyilatkozunk más hangjáról gondolkodjunk el, hogy esne, ha minket bírálnának.
A filmet online ITT tudod megnézni:
Drága Emese! Szívemből beszéltél…A festésnél ugyanez van. Sokan oldják fel a gyerekkorban kialakult gátlástalan a tanfolyamon és kerülnek közelebb saját magukhoz a színek és alkotás által. Annyira szép ezt látni!