Észrevettétek, hogy a felelősségteljes felnőtt létnek van egy olyan hátulütője, hogy elfelejtjük a nekünk örömet adó tevékenységeket csinálni? Sőt, ha az embernek a szenvedélyéből lesz a hivatása, akkor még jobban így jár?
Azt hiszem mostanság velem is ez történik! Egyre kevesebb időm van “öröménekelni”, mert hát kisgyerekes, énektanár, saját maga projektjét szervező énekesnő vagyok és valljuk be, egyik sem az a nagy láblógatós munka.
Úgyhogy döntöttem: 2019-ben február 18. és március 10. közt egy ÉNEKES KIHÍVÁST hirdetek, amihez Te is csatlakozhatsz.
Pontosan mit is jelent ez? Olvass tovább, megtudod!
Vállalom, hogy 21 napon keresztül minden nap énekelek, csak és kizárólag a magam örömére. A színpad és a zenekari próba nem számít bele, de mondjuk egy élményének workshop már igen vagy elénekelni egy régi népdalt csak úgy, amit ötödikes koromban tanultam a népdaléneklési versenyre vagy egy új világslágert költeni a plüss Mazsolának, aki nem akar fogat mosni este lefekvés előtt. 🙂
Ha megjött a kedved, akkor olvass tovább , ígérem, motivált leszel, hogy csatlakozz a kihívásomhoz!
Számtalan kihívást találni mostanság. Mindnek ugyanaz a lényege: valamilyen mindennapos tevékenységen keresztül, megváltoztatni a hétköznapok monotonitását és hozzáadni magunkhoz valami újat. Én is belekezdtem néhányba és nyilván motiváció hiján abba is hagytam párat, de volt amelyik továbblendített az utamon és azóta is hálás vagyok a szikrának, ami beindította.
Egy ideje már mocorog bennem, hogy azoknak, akik nyitottak az ÉlményÉnek csoportra vagy a workshopjaimra, én is adok egy szikrát egy kihívás formájában. Ezért aztán vállalom, hogy február 18. és március 10. között minden nap éneklek a saját örömömre. Aki velem tart annak minden nap adok egy motiváció fröccsöt a facebook csoportban. Vagyis nem lesztek magatokra hagyva, fogom a kezeteket.
A csoporthoz ITT csatlakozhatsz!
Persze sokakban felmerül, hogy egy énekesnek nem nagy kunszt ezt teljesíteni. Nem árulok el nagy titkot, hogy a hétköznapok velünk, előadóművészekkel is rohannak. Áldott állapot, amikor egy aktív alkotói folyamatban minden nap olyan dolgokat adok ki magamból, ami feltölt, de azért ez nem fenntartható állandó jelleggel. Vannak kemény időszakok, amikor nemhogy énekelni, megszólalni sincs kedvünk, nehéz felmenni a színpadra és átadni a dalokat. De pont ezért ez a hivatásunk, hogy a lehetetlen élethelyzetekben is felmegyünk és örömmé transzformáljuk a fáradtságot, a bánatot és az életünk történéseit. Ez egy komoly mentális munka, meg egy jó nagy adag pszichoterápia. 🙂
Na most én azt mondom, hogy erre a transzformációra nemcsak az énekesek képesek, hanem minden “földi halandó”, vagyis TE, aki eddig eljutottál az olvasásban és éppen hangosan csapkodod a térdedet, mert eszedbe jutott, hogy utoljára a gimiben énekelted a himnuszt.
Hidd el, hogy benned is megvan az éneklés biológiailag kódolt tudása, amely mentálisan feltölt, gyógyít és teljesen ingyen és bérmentve működik akkor és ott ahol csak akarod.
Nekem is nehéz lesz, de számos prakitám van, amivel motiválom majd magam. Aki csatlakozik a kihíváshoz, az csatlakozzon a facebook-on a JAMESE ÉLMÉNYÉNEK CSOPORThoz, ahol minden nap kaptok egy kis múniciót és bátorítást. Érdekes dolgokról olvashattok és ami a legfontosabb, megoszthatjátok egymással az élményeiteket.
A kihívás célja nem az, hogy a végén valami színpadon csillogjunk, hanem hogy barátkozzunk a saját hangunkkal és a hangképző szerveinken keresztül egy új élménnyel bővüljünk a belső világunkról, amit eddig talán még meg sem tapasztalhattunk igazán.
Legközelebbi workshopom február 16-án lesz. Részletek ITT!
Kedves Emese!
Ismét örömmel olvastam soraid. Nagyon tetszik a kezdeményezésed!
Bár én nem csatlakozom hozzá. Van az embernek önkritikája. Feltéve ha józan.
Nem csapkodtam ugyan a térdem, de felsejlett egy két alkalom. Aratási bankett, a kollégákkal részegen az asztal tetején bőgedeztünk. Na ez nem ének Te is beláthatod. Vagy tavaly Nálunk Gödöllőn a Blues kocsmában végig „daloltam” a Hobo számokat a tömeggel.
Egy nagyon pozitív élmény: Tavaly Newmarket-ben töltöttem a virágvasárnapot. Időben elmentem a templomba ahol rövid beszéd után Ki terelték a közönséget, mindenki kapott egy pálma ágat, és körbe jártuk a városka főterét utána vissza a templomba. Közben a hívek végig énekeltek. De az olyan csodásan szólt, hogy el voltam képedve. Mert nem kórus volt, csak a civilek. Viszont megfigyeltem nem énekelt mindenki. És jól tették! Akinek nem adatott meg az éneklés tudománya, közösségben maradjon csendben. Otthon lehet, sőt kell is ha igényét érzi valaki.
Mi a világ két másik pontjáról látjuk ezt. Te a zseniális profi énekes, én a fa hangú bot fülű.
Azért írtam le soraim. Remélem nem zavartalak!
A kezdeményezésedet figyelemmel fogom kísérni, mert nagyon jó! Remélem sok embernek, de legfőképp magadnak sok örömed lesz benne!
Üdv: Miki
Szia Miki!
Örülök, hogy leírtad a gondolataidat.
Amit tudnod kell, hogy közösségben az emberek sokkal tisztábban énekelnek, mint egyedül, mert a fülünk ösztönösen oda korrigálja a hangot, ahova hallja. Vagyis nyugodtan meg lehet próbálkozni egy két ilyen alkalommal, hogy milyen az, amikor másokkal együtt zengedezve megyünk végig egy menetben.
A kihívás célja azonban elősorban az, hogy mi magunk ismerjük meg a saját hangunkat. Vagyis nem kell, hogy más is hallja, amikor mi éneklünk, mert valóban az megint egy más szituáció és más is a hatása. Nem kell vállalni a kihívást, de ha egyszer elhatározod azt, hogy pár napig minden nap éneklesz egyes egyedül olyan dalokat, amik neked jól esnek és közben csak jól érzed magadat és nem azzal foglalkozol, hogy vajon ez most menniyre volt hamis vagy nem, hanem csak úgy csinálod, akkor meglepően sok minden tud a felszínre kerülni.
Bízom benne, hogy eljön majd ez is az életedben, mert egyszerűen jó érzés!
Kívánok sok énekes percet Neked!
Emese