Élményéneklés

Emlékszel olyan élményre, amikor a hang csak úgy kiszabadult belőled? Emlékszel az életedben olyan örömteli vagy fájdalmas pillanatra, amikor a torkod önkéntelen hangot adott, mert mást nem is tudott volna? Emlékszel, hogy olyankor a hangadás kontrolálhatatlan és szabad, nincs akadálya?

Ha igen, akkor el tudod azt képzelni, hogy mindez megszülethetet olyankor is, amikor nem csak az érzelmeid vezetnek esetleg énekelsz és nem egyedül vagy, hanem közösségben dalolsz?

Hiszem, hogy az éneklés több művészeti ág mellett azért az ember sajátja, mert olyan bonyolult érzelmi stukrúrákat képes kifejezni, amelyeket kommunikáció által alig vagy lehetetlen lenne megfogalmaznunk. Ráadásul beszédben van egy kinyilatkoztató és egy befogadó szerep, vagyis párbeszéd közben nem tud megszületni egy közös érzelmi tér. Az éneklésben résztvevők viszont képesek elvonatkoztatni a szavak szintjétől és együtt rezegve ugyanazt megélni.

A hangrögzítés kora előtt az éneklést és a zenét nagyrészt közösen műveltük. Nem kérdeztük meg egymást, hogy van-e kedved énekeleni, hanem a napi rutin feladatok része volt. Ezért azok a kérdések sem merültek fel, hogy tudok-e énekelni, elég szép-e hangom és merjek –e a szomszéd füle hallatára énekelni egy dalocskát a gyerekemnek. Az emberek csak csinálták és csak énekeltek ezzel növelve egymás között az összetartozás érzését.

Lassan hét éve tartok egyéni énekórákat és ezalatt az idő alatt egyre jobban erősödött bennem az az érzés, hogy sérült a bennünk lakó „énekes lény”. Először nekem is azzal kellett kezdenem, hogy a saját bicebócaságomat igyekeztem valahogy tudatosítani. Most felkaphatják a fejüket sokan: Neked problémát jelent hangot adni, emberek előtt állva énekelni? Bizony problámát jelentett vagy mondjuk úgy, voltak szituációk, amikor egyszerűen cserben hagyott a hangképzőszervem – bár utólag már tudom, hogy nem az izmaim hagytak cserben, csak a lelkem nem engedte nyílni őket. Szóval nekiálltam visszafejteni az elakadásaim, a levegő problémáim és gyógyítottam, fejlesztettem a bennem lakó ősi énekest, akinek természetes megnyilatkoznia a hangján keresztül.

A tanítványaim által tudatosult bennem, hogy mennyire nem alapvető, hogy éneklés közben nyitottan és felszabadultan használjuk a testünket vagy, hogy mozgással is kombináljuk. Azt is tapasztaltam, hogy nagy rejtegető művészetünk ellenéreis elő-elő fordul, hogy egy dal éneklése közben felszababadul belőlünk valami erős érzelemcsomag, amivel hirtelen nem is tudunk mit kezdeni.

Ez közösségben még erőteljesebb és erős flow élményeket eredményez. Így hát arra jutottam, hogy tovább gyógyítom a bennem lakó énekes lényt és létrehozok egy élményéneklés csoportot. Meg akarom tapasztalni Veletek együtt, hogy milyen, amikor kiszabadul belünk a kontroll nélküli hang, ami úgy szép, ahogy van. Nem akarjuk megtartani és megfogni, felvenni és visszajátszani csak benne állni a térben és élvezni a rezgését.

2018 január és május között havi egy szombat délelőtt lesz egy “Élményének” workshop. Ehhez egy csoportot is létrehozok majd a JaMese facebook oldalán, hogy szabadon kommunikálhassunk a megélt élményekről. Hamarosan érkeznek az időpontok és konkrétumok, addig is gondolkozzatok a bejegyzés elején feltett kérdésekről és ha azt érzitek, hogy lenne miről énekelnünk közösen, akkor gyertek velem!

 

Vélemény, hozzászólás?

JaMese 2016 - Adatvédelmi tájékoztató